Jakob Streit
Puck az emberek birodalmában

„Volt egyszer egy törpe, akit Pucknak hívtak. Az egyik lábacskája előrenézett, a másik meg hátra. Amikor előrement, az előrenéző lábacskája örült, amikor meg hátrafelé, akkor a hátranéző lábacskája örvendezett. Gyakran megtette ugyanazt az utat előre is, majd hátrafelé is. Ilyenkor mindig visszaért oda, ahonnan elindult. Ha kedve volt hozzá, napjában többször is eljátszotta ezt a szaladós játékot, és nem bántott soha senkit.”

Kocziha Miklós
Fejezetek egy Waldorf-iskola hétköznapjaiból

Akár szülőként, akár pedagógusként vagy a pedagógia iránt érdeklődő emberként olvassa ezt a könyvet, remélem, hogy talál majd olyat, ami újat mond a világról, gyerekekről, nevelésről, pedagógiáról, ami leköti érdeklődését, amiből „táplálkozni” tud.

Johann Wolfgang Ernst könyve két tárgyról értekezik: az emberiség 20. század végére kialakult sorsáról, valamint az emberiség azon kezdeményezéseiről, amelyekkel e végzetesnek látszó sorson igyekszik úrrá lenni. Hogy e sors végzetesnek látszik, azt számos, napjainkban is tartó és fokozódó, természeti és civilizációs válságjelenség igazolja.
Az Ernst által javasolt és részletesen leírt módszer segítségével elsajátított eleven eljövendő iránti érzék megteremti annak lehetőségét, hogy az emberiség a hanyatlás helyett egy új, felvirágzó kultúrát hozzon létre.

Erőt adó, gyönyörű szüléseink voltak.
Azóta fontos küldetésünk, hogy a háborítatlan szülés, születés minden családnak megadathasson. Mi ehhez a művészetünkkel szeretnénk hozzájárulni.

A születés, szülés mikéntje láthatatlanul is mindenkinek meghatározó témája.
Reméljük a könyv inspirációként és beszélgetések kezdeményezőjeként szolgál mindazoknak, akik feltennék saját kérdéseiket a születés kapcsán. És vannak olyan bátrak, hogy elinduljanak a válaszok megkeresésében.
Milyen lehet az a szülés, ahol a kisbaba és az édesanya irányít, szükségtelen külső ráhatással nem avatkoznak bele a folyamatba, és így megmutathatja magát a születés misztikuma, valódi természete és lenyűgöző átalakító ereje? És milyen az, amikor ebben az élményben az ösztöneinkre hallgatva haladunk, és az ezt segítő finom támogatás jelzi, az utat magunk járjuk, de mégsem vagyunk egyedül.

Jakob Streit: Puck, a törpe

„Volt egyszer egy törpe, akit Pucknak hívtak. Az egyik lábacskája előrenézett, a másik meg hátra. Amikor előrement, az előrenéző lábacskája örült, amikor meg hátrafelé, akkor a hátranéző lábacskája örvendezett. Gyakran megtette ugyanazt az utat előre is, majd hátrafelé is. Ilyenkor mindig visszaért oda, ahonnan elindult. Ha kedve volt hozzá, napjában többször is eljátszotta ezt a szaladós játékot, és nem bántott soha senkit.”

Jakob Streit: Szent Miklós

„A legtöbb Mikulás piros kabátot visel. Néhányan azonban bundában vagy sötét palástban jelennek meg. Csak kevés valódi Mikulás van, és sok a hamis. Hogyan lehet különbséget tenni közöttük? Legjobb lesz, ha elmesélem nektek, ki volt az első, az igazi Mikulás, ki volt Szent Miklós.”